Egy Csongrád megyei kisvárosban, Makón születtem. Az emlékeimben a gyermekkorom, mint valami csodás mese él, annak ellenére, hogy ezt a szép és élménydús időszakot beárnyékolta néhány nehéz esemény is.
Egy kislányként megélt trauma miatt már korán megtanultam falat húzni magam köré, így védve az éréseimet. Persze, mint mindennek, ennek is megvolt a jó és a rossz oldala is, hiszen erős, magabiztos, határozott emberré váltam, de sajnos
azt is megtanultam hogyan tudok a másoknak, és a saját magamról megalkotott képnek megfelelni, és eszerint élni.
Már a korai felnőtt éveimben érdekeltek az emberi érzelmek, a viselkedésminták mögött rejtőző múltbéli megrázkódtatások, foglalkoztatott minden, ami az emberi pszichével állt kapcsolatban, de akkor még nem éreztem magamban azt a késztetést, hogy a segítői pályán dolgozzak.
Az üzleti világ jobban vonzott.
Hosszú évekig vezettem egy export-import céget. Először a divat szakmában, majd a nyomdaiparban dolgoztam vállalkozóként, de belekóstoltam a minőségirányítás és a pályázatok világába is.
Mindeközben persze folyamatosan képeztem magam. Olyan könyveket azonban sosem olvastam, olyan képzésekre sosem jártam, amik az üzleti karrieremet erősítették volna. Az életem ezen területén mindig sikeres voltam. Ehelyett a pszichológiai, az önismeret, az önfejlesztés volt a fókuszomban.
A család, mint az egyik legfontosabb alappillér mindig is a kiemelt szerepet kapott az életemben, de sajnos egy súlyos rákos betegség miatt, én magam nem tudtam megteremteni. Életem legnagyobb fájdalma, hogy nem lehettem Édesanya. Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem.
Egy napon arra ébredtem, hogy alkotni szeretnék, adni valamit az embereknek, a világnak. Hagyni valamit magam után. Megálmodtam, majd lefejlesztettem egy edukációs platformot, egy olyan szoftvert, ami az intézményeket köti össze az odajáró gyermekek szüleivel.
Ez a szoftver, valamint a hozzá kapcsolódó intézményi látogatások, az ottani előadások a hiányt betölteni ugyan nem tudták, de kicsit kárpótoltak, hiszen ott lehettem a gyermekek közelében, tehettem valamit értük, és a családjaikért.
Később egy, a valódiságot és őszinteséget a fókuszba helyező társkeresőt fejlesztettünk abból az ötletemből és vágyamból kiindulva, hogy a társkeresőt használó ügyfeleknek kevesebb lehetősége legyen egymást megtéveszteni.
Így nyílt módom az IT területen töltött hosszú évek alatt is folyamatosan kutatni az emberi viselkedés, különösen a családi kapcsolódások és párkapcsolatok működésének kérdéseit. Képeztem magam minden fórumon, ahol lehetőségem nyílt rá, és szépen lassan megértettem azt is, hogy mire is vágyom valójában. Másoknak segíteni, hogy az akkor még csak „hobbiként” létező érdeklődésem a hivatásommá váljon.
Szépen lassan elindult egy átrendeződés az életemben, amikor megismerkedtem egy mentorral, akinek sokat köszönhetek. A hitet önmagamban, és abban, hogy a segítői pályán a helyem. Előbb önismereti trénernek, majd coachnak tanultam, ezzel párhuzamosan család és párterápiás szemléletben is képződtem, és eközben rendeződött az életem is. Kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élek, és az évek alatt megtanultam elfogadni a helyzetemet is.