megosztás

Penyák Erika

PszichoCo önfejlesztő tréner, life és business coach
Merj segítséget kérni!
PszichoCo önfejlesztő tréner, life és business coach
Az úton együtt haladunk. Te lépsz, én melléd lépek, de ha kell lámpásként mutatom az utat, hogy megtaláld hol érdemes változtatni és, hogy felismerd sosem késő változni.

Évekig gondolkodtam azon, hogyan tudnám az életem legnagyobb veszteségét mások szolgálatába állítani. Az azonban, ami erre a kérdésemre megadta a választ, minden elképzelésemet felülmúlta.

Hiszem, hogy az életünk során mindannyian találkozunk különféle nehézségekkel, akadályokkal, amiket általában mi magunk is meg tudunk ugrani. Megeshet azonban, hogy a probléma olyan jellegű, vagy már annyira érintettek vagyunk érzelmileg, hogy a megoldáshoz vezető út rejtve marad előttünk.

Ilyenkor szükségünk lehet segítségre, támogatásra, s, ha ezt felismerjük, még a kilátástalannak tűnő helyzetekre is megtalálhatjuk a megoldást.

Én megtaláltam, és most azon dolgozom, hogy mindennel, amit a hosszú évek során megtanultam – úgy szakmailag, mint a saját életem eseményeiből – mások boldogulását segítsem.

Minden embernek szüksége lehet segítő kezekre, valakire, akire – életünk egy átmeneti időszakában – támaszkodni lehet, aki átsegít a kilátástalannak tűnő helyzeteken is.

Életutam

Egy Csongrád megyei kisvárosban, Makón születtem. Az emlékeimben a gyermekkorom, mint valami csodás mese él, annak ellenére, hogy ezt a szép és élménydús időszakot beárnyékolta néhány nehéz esemény is.

Egy kislányként megélt trauma miatt már korán megtanultam falat húzni magam köré, így védve az éréseimet. Persze, mint mindennek, ennek is megvolt a jó és a rossz oldala is, hiszen erős, magabiztos, határozott emberré váltam, de sajnos

azt is megtanultam hogyan tudok a másoknak, és a saját magamról megalkotott képnek megfelelni, és eszerint élni.

Már a korai felnőtt éveimben érdekeltek az emberi érzelmek, a viselkedésminták mögött rejtőző múltbéli megrázkódtatások, foglalkoztatott minden, ami az emberi pszichével állt kapcsolatban, de akkor még nem éreztem magamban azt a késztetést, hogy a segítői pályán dolgozzak.

Az üzleti világ jobban vonzott.

Hosszú évekig vezettem egy export-import céget. Először a divat szakmában, majd a nyomdaiparban dolgoztam vállalkozóként, de belekóstoltam a minőségirányítás és a pályázatok világába is.

Mindeközben persze folyamatosan képeztem magam. Olyan könyveket azonban sosem olvastam, olyan képzésekre sosem jártam, amik az üzleti karrieremet erősítették volna. Az életem ezen területén mindig sikeres voltam. Ehelyett a pszichológiai, az önismeret, az önfejlesztés volt a fókuszomban.

A család, mint az egyik legfontosabb alappillér mindig is a kiemelt szerepet kapott az életemben, de sajnos egy súlyos rákos betegség miatt, én magam nem tudtam megteremteni. Életem legnagyobb fájdalma, hogy nem lehettem Édesanya. Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem.

Egy napon arra ébredtem, hogy alkotni szeretnék, adni valamit az embereknek, a világnak. Hagyni valamit magam után. Megálmodtam, majd lefejlesztettem egy edukációs platformot, egy olyan szoftvert, ami az intézményeket köti össze az odajáró gyermekek szüleivel.

Ez a szoftver, valamint a hozzá kapcsolódó intézményi látogatások, az ottani előadások a hiányt betölteni ugyan nem tudták, de kicsit kárpótoltak, hiszen ott lehettem a gyermekek közelében, tehettem valamit értük, és a családjaikért.

Később egy, a valódiságot és őszinteséget a fókuszba helyező társkeresőt fejlesztettünk abból az ötletemből és vágyamból kiindulva, hogy a társkeresőt használó ügyfeleknek kevesebb lehetősége legyen egymást megtéveszteni.

Így nyílt módom az IT területen töltött hosszú évek alatt is folyamatosan kutatni az emberi viselkedés, különösen a családi kapcsolódások és párkapcsolatok működésének kérdéseit. Képeztem magam minden fórumon, ahol lehetőségem nyílt rá, és szépen lassan megértettem azt is, hogy mire is vágyom valójában. Másoknak segíteni, hogy az akkor még csak „hobbiként” létező érdeklődésem a hivatásommá váljon.

Szépen lassan elindult egy átrendeződés az életemben, amikor megismerkedtem egy mentorral, akinek sokat köszönhetek. A hitet önmagamban, és abban, hogy a segítői pályán a helyem. Előbb önismereti trénernek, majd coachnak tanultam, ezzel párhuzamosan család és párterápiás szemléletben is képződtem, és eközben rendeződött az életem is. Kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élek, és az évek alatt megtanultam elfogadni a helyzetemet is.

már tudom, hogy...

  • még mindig lehetnek álmaim, és képes vagyok elérni azokat,
  • a jól kijelölt életcél vezet csak a teljes boldogsághoz,
  • az anyaság megélése nélkül is lehet teljes életet élni,
  • nem ahhoz kell párt keresni, amit hiszünk magunkról, hanem ahhoz kell megtalálni, akik valójában vagyunk,
  • nincsenek általános megoldási képletek,
  • a múltban megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történté tenni,
  • sokszor nem lehet az a cél, hogy valami ne történjen meg újra, csak meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet
  • nem kell mindennek és mindenkinek megfelelni,
  • nem tudok és nem is kell tökéletesnek lenni,
  • meg lehet tanulni a rossz tapasztalataink ellenére is bízni másokban,
  • vannak erősségeim és persze gyengeségeim is,
  • tudok szeretni és szeretve lenni,
  • el tudom fogadni az eddigi életemet, úgy, ahogyan történt, hiszen azáltal váltam azzá, aki ma vagyok,
  • mindig ott vagyok, ahol éppen lennem kell, és hogy
  • szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem legnagyobb veszteségét mások javára tudom fordítani.

Noha ma már segítő szakemberként dolgozom, az üzlet, a szoftverek világa sem tűnt el teljesen az életemből, de már erre a területre is bekúszott a segítői szemléletem. Egy, a pszichológia területén dolgozó kollégák támogatását szolgáló szoftver felépítése közben fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy a mennyivel hatékonyabb segítséget kaphatna egy-egy ügyfél, ha több irányból közelíthetnénk meg a problémáját.

Az elmúlt évek során megfigyeltem, hogy a kötődési mintázatok, a hiányok feltárása, a mély belső út a múltba nagyon megterhelő mindenki számára. Egy-egy terápiás beszélgetés után az ügyfelek úgy érezhetik, hogy magukra maradnak, esetenként azt is megélhetik, hogy még mélyebbre kerülnek. Ilyenkor szükségük lehet támogató segítségre, akivel a mindennapokra tudják átültetni a terápián feltártakat.

A terápián ugyanis kevés idő marad a jelenben megélt helyzetekkel, reakciókkal foglalkozni, az ott felismert működésmódokat beépíteni, gyakorolni, az itt és most-ban kapaszkodókat, segítséget adni.

Ezért fogalmazódott meg bennem a PszichoCo alapötlete. Összekötni a két segítő területet. Terápia és coaching egy folyamaton belül.

Amikor kicsit aggódva elmeséltem a kolléganőmnek az ötletemet, az a meglepetés fogadott, hogy ő is éppen ezen gondolkozott.

Innentől már nem volt kérdés a PszichoCo, mint új segítői szemlélet kidolgozása egyéni konzultációkra, pároknak és családoknak egyaránt.

Foglalkozni a múlttal és a jelenben dolgozni a jövőért.

Kettő az egyben, a boldogabb, kiegyensúlyozottabb Emberekért.

Érdekel

Változást szeretnél? Merj segítséget kérni!